2011. december 4., vasárnap

1. fejezet

Egy árva lány



-Atra! Hol vagy már megint, te lusta disznó?
Ezekre a szavakra egy tizenhét év körüli piszkos lány ugrott le egy fáról a Jade Rodriguez Árvaház udvarára, pont a főnökasszony orra elé.
-Itt vagyok főnökasszony!
-Mit csináltál te ott fent?
-A szakácsnő kért meg, hogy szedjek cseresznyét a süteményhez.
-Csing, csing!- csilingelt ekkor az ebédhez hívó csengő. Mindenki betódult az ebédlőbe. Néhány perc múlva mindenki csendesen ebédelt (ha nem így lett volna kaptak volna a fejükre).



A pom-pom lány

-Megszerezte a labdát, kicselezi az ellenfél embereit és dobja és bent van! Az utolsó pillanatban Brian, a Kék Sirályok legjobb játékosa bedobja a labdát a kosárba, amivel győzelmet szerez a csapatának.
-Szép volt! Szép volt!- őrjöngi a tömeg, a pom-pom lányokkal együtt. Tíz perccel később a bejáratnál Brian vár. Vajon kit? Már jön is.
-Szia Brian! Szép játék volt.
-Köszi. A ti szurkolásotok segített.
Britanny kicsit elpirult.
-Vársz valakit?- kérdezte hirtelen.
-Á, nem. Hazakísérhetlek?
-Persze.Köszönöm.
Ezzel elindultak Britanny háza felé.


A hárfás lány

-Bravó! Bravó!- ujjongtak az idősek otthonában, mert nagyon elnyerte a tetszésüket az előbb hallott muzsika. Az a lány aki az előbb még hárfáján játszott, most felállt és meghajolt. Az édesapja segített neki kivinni a hangszerét és betették a kocsijukba, majd ők is beültek.
-Nagyon szépen játszottál Nohalám!- dicsérte lányát, miközben beindította a motort.
-Köszönöm.
-Ugye hazamenjünk?
-Igen. Jó lenne.
Ez a párbeszéd hangzott el a kocsiban, a hazafele úton az idősek otthonából.


A ruhatervezés után

-Jó napot kívánok! Rosita vagyok. Azért jöttem mert meg szeretném varratni azt a ruhát, amit én terveztem.
-Sajnálom, de ilyen munkát nem vállalok és nem hiszem, hogy találnál bárkit, aki megvarrná neked. A viszont látásra.- ezzel visszafordult a varrnivalójához.
-Köszönöm. Viszlát.
Csalódottan csukta be maga mögött az ajtót. Ez volt már az ötödik varrónő, akit meglátogatott. Hazaindult. Út közben azon gondolkozott, hogy lehetne mégis megvarrni azt a ruhát.


A motoros csaj

-Gyerünk, gyerünk! Olyan szép legyen, hogy láthassam magam benne!
-Ne siettess már! Inkább segíts!
-Azt már nem, én nyertem, úgyhogy gyerünk, gyerünk.
Néhány perc múlva kész lett.
-Kész! Huh. Na végre lemostuk.
-Mmm... Jó. Máskor is versenyzünk?
-Nem.- kiáltotta mindhárom lány egyszerre. Motorral versenyeztek, hogy ki a gyorsabb, és a 3 vesztes lemosta a nyertes motorát.
-Na akkor én megyek egy kört. Sziasztok!
Ezzel Léna felült a tiszta motorjára és elhúzott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése