11. fejezet

Jerry történetet mond

Atra, miután feltakarított, lefeküdt az ágyába. Valami nagyon nyomta a hátát, ezért kiszállt, és feltúrta az egészet. A takarója alatt egy karkötőt talált.
-Hát ez meg...? - kicsit elgondolkodott, hogy kerülhetett hozzá, hisz neki semmi ilyesmije nincs. Arra jutott, hogy elviszi a főnökasszonyhoz, hátha valaki elvesztette. Az ajtó felé menet, elkezdett nőni a kezében a karkötő. Akkora lett, mint a mögötte álló ajtó. A lyukat ködszerű füst takarta. Már nem egy karkötő volt, hanem egy átjáró (vagy olyasmi). Mielőtt Atra megvizsgálhatta volna, beszívta őt és pont abban a pillanatban tűnt el, mikor Asha kinyitotta az ajtót és betódult a gyereksereg. Atra egy fém, henger alakú csőben zuhant lefele. Mikor leért, a szivacson bukfencezett egyet, majd felállt. Körülnézett. Négy lány állt közel hozzá. Az egyiknek vörös, göndör haja volt, kék szeme, fehér bőre és valamit evett éppen. A mellette lévőnek kicsit sötétebb bőre volt, és szőke, egyenes haja. Nagy sötétkék szemeit a mellette álló lány órájára meresztette, és látszott, hogy nagyon siet valahova. Az órás lánynak egyenes, fekete haja és sötétebb bőre volt mindannyiójuktól. Sötétbarna szemeit Atra-n felejtette. Nem csak ő nézte Atra-t, hanem a mellette lévő, világosbarna hajú, kicsit világosabb bőrű, világoskék szemű lány is. Atra-nak volt a legvilágosabb bőre, és a legsötétebb szeme. Fekete haja elég kócos volt, ruhája régi, kopott. Fehér orcáján jól látszott a délelőtti pofon vörös helye. Mezítláb volt, mert elfelejtette felvenni a cipőjét.
Az asztal előtt álló férfi látszólag megnyugodott és várt néhány percet, hadd mérjék fel egymást a lányok, majd megköszörülte a torkát és belekezdett a mondanivalójába:
-Köhöm, köhöm... Szóval... Az én nevem Jerry. Ez, ahol vagytok, a Világmentő Szuperhős Bázis, röviden a VSZB. Gondolom, ez meglep titeket, de mindent megtudtok a maga idejében. A világon élnek a Földön és még egy másik bolygón, amiről csak néhány ember tud, köztük én is. A neve Ufósziti.
-Ha, ha, ha...! - tört ki egyszerre Lénából és Britannyból a röhögés.
-U...Uf...Ufó...Hi, hi, hi...Ufósziti...
-Szóval, - folytatta Jerry - , 500 évente meghal az ufó király és választanak egy újat. Akkor teljes az ünnep, ha a régi hagyomány szerint, az újdonsült király elfoglal egy bolygót, és vagy fogságba ejtik, vagy megölik a lakóit. A bolygókat vagy felrobbantják, vagy ufók özönlik el, és élnek ott. Ezért van már csak néhány bolygó.
-Na várjunk csak! - szólt közbe szokásával ellentétben Rosita - , Nem lehet élni, csak a Földön. Nem?
-Igen. Ez az utolsó bolygó maradt. Természetanya nem hagyta annyiban a dolgot. Öt különleges karkötőt ajándékozott a világnak, amiknek külön lelkük van. A lelkük 482 évente elköltözik a karkötőkből és öt lányba szállnak bele. 17 évvel ezután a karkötők megkeresik a lelküket, ami annyit jelent, hogy az öt lányt, akikbe beleköltözött a lelkük, idehozzák. Ez az öt lány az öt kiválasztott.