10. fejezet

Hol az ötödik lány?

-Jaj a palacsinta! - ijedt meg Léna, mert amikor újra taljt érzett a lába alatt és ránézett a palacsintástányérra, egy se volt rajta.
-Hi...hi...! Ott repül az egyik,...jaj...ott a másik... - szaladgált ide-oda, hogy összeszedje őket. Mikor mind megvolt, akkor nyugodott meg, s nézett körül.
-Hi, hi, hi...! Hol vagyok? - ekkor látta csak meg az őt figyelő három lányt. Nem mérlegelhette őket sokáig, mert nagy robaj keletkezett. A terem túlsó végében, amit eddig szőnyeg borított, most egy hatalmas asztal emelkedett ki a padló alól székkel, és egy férfivel. Ez a férfi, úgy ötvenes évei végén járhatott, öltönyt viselt és nyakkendőt, a haja fiatal korában barna lehetett, de most már majdnem teljesen ősz volt és a közepén csak néhány szál haja volt. Az arcáról aggodalom tükröződött, miután szemlét tartott a jelenlévőkön.
-Hol lehet? Csak nincs valami baj? - kérdezte inkább magától.
-Jó napot. Meg tudná mondani hol vagyunk? - kérdezte Rosita.
-Hogy meg tudnám-e mondani? Ha, ha, ha... - majd egy kicsit komolyabban folytatta - , légy türelemmel kishölgy! Csak türelem...
-Bocsánat, de én diszkóba indultam és szeretnék végre odajutni! - vágott közbe Britanny ingerülten.
A férfi válaszra se méltatta ezt a csúnya megnyilvánulást, inkább gondolataiba mélyedve sétált fel-alá az asztala előtt.
-Hol lehet már? Már itt kéne lennie. - motyogta magába.
-Bocsánat! Mire várunk? - kérdezte Nohala, aki Léna megjelenése óta először szólalt meg.
-Majd megtudod. - válaszolta, miközben egy pillanatra se hagyta abba a járkálást.
-Ennek utána kell néznem! - mondta.
Leült az asztala elé és a számítógépén pötyögött valamit, s az egy térképet hozott ki, majd megjelölt egy helyet.
-Szóval már megvan, már csak észre kell vennie. - mondta.
Léna nem zavartatta magát, leült, és elkezdte enni a palacsintáját.
-Mit eszel? - kérdezte Britanny.
-Almás palacsinta. Kérsz?
-Hát... - gondolkozott Britanny, de a végén úgy döntött, megkóstolja.
Elvett a felé nyújtott tányérról egy darabot, és betette a szájába. Ízlelgette egy ideig, és arra a következtetésre jutott, hogy bár kicsit furcsán néz ki, de finom. Ekkor egy kis halk puffanás hallatszott és néhány másodperccel később már az ötödik lány is ott volt közöttük.