2. fejezet

Gondok a vacsorafőzésnél

Ott hagytuk magára Atrat, mikor ebédelni ment. Most leírom mi történt azután.
Miután segítettek elpakolni az asztalokról, a gyerekek kimentek az udvarra. A legtöbben csoportosan játszottak beszélgettek, csak Atra vonult fel egyedül a kedvenc fájára, ahol a délutánt kívánta tölteni. Két órával később felkiáltott neki valaki.
-Atra! Ma te és Asha vagytok a soron, hogy vacsit főzzetek.Gyere!
Atra megvonta a vállát és egy ugrással lent volt. Lassan elballagott a konyháig. Benyitott.
-Na végre itt vagy Atra! Már azt hittem sose jössz.- várt egy kicsit, választ várt, de nem kapott, ezért folytatta-Én arra gondoltam, csinálhatnánk rántottát. Mit szólsz?
-Jó.- hangzott a tömör válasz.
Elkezdték. Míg a serpenyőben készült a rántotta, Asha azt magyarázta, hogy halt meg a nővére.
-Sajnos az egészet láttam. Repülőn jött hazafelé, majd az egyik pillanatban BUMM...- nem folytathatta, mert a jó hatás érdekében kicsapta hirtelen a kezeit oldalra, és a jobb kezével leverte a serpenyőt, ami a földön landolt.
-Jaj a rántotta!- ugrott oda Asha és már fel is emelte volna a forró rántottát és serpenyőt, ha Atra idejében meg nem akadályozza.
-Mit fog szólni a főnökasszony?!- sopánkodott Asha, miközben felállt.
-Ez van és kész!- jelentette ki Atra és megindult az ajtó felé.
-Várj! Nem lehetne, hogy ne tudja meg? Talán...
-Nem!- vágott közbe Atra és folytatta útját.
Asha kicsit szipogva utánament.
-Főnökasszony!
-Mit akartok? Most a vacsorával kéne törődjetek. Öt perc múlva kész kell legyen.
-Baleset miatt nincs vacsora.
-Mi? Hogy ennyit se lehet rátok bízni ti semmirekellők!- épp meg akarta őket ütni, mikor eszébe jutott, ha megüti Ashat, szól a szüleinek, hogy vigyék el innen és az baj lenne. (Ez azárvaház átalakult intézetté, ahova a szülők berakhatták gyermekeiket, csak a neve maradt meg.)
-Ezért még kapsz.- sziszegte Atranak.- Menjetek vissza és valamit dobjatok össze gyorsan! Nyomás!
A konyhában gyors elhatározás után Asha és Atra kenyeret vajazott meg és sonkát tett mellé az asztalokra. Vacsora után a főnökasszony behívta a szobájába Atrat.
-Büntetésül addig hordod éjszaka a vizet amíg nem lesz tele a medence. Eredj!
Atra meghajolt és kiment. Remélem mondanom sem kell, hogy egy hatalmas medencébe kellett addig hordania vödrökben a vizet, míg meg nem telik. Serényen dolgozott egész éjszaka, de így is csak hajnali négykor feküdhetett le.