A találkozás
-Ááá!- kiáltotta Rosita, mikor egy kör alakú csőben zuhant lefele. Miután leért, bucskázott még egy kicsit, majd mikor újra talajt érzett a lába alatt, feltápászkodott. Egy szivacsra esett, de még így is fájtak a tagjai.
-Hol vagyok?- nézett körül.
A falak, a mennyezet fém, a padlót szőnyeg borítja. Az egész helység üres, csak az a szivacs van benne Rositan kívül. Ja, és még aplafonon van egy kör alakú lyuk, pont a szivacs fölött, amin ide beesett Rosit miután a karkötő beszívta. Most vette csak észre, hogy a csuklóján van az előbb említett karkötő. S mikor magában így gondolkozik, kiáltozást hall, majd PUFF. Valaki hozzá hasonlóan leesett ide.
-Szia! Én Rosita vagyok! És te? Hogy kerülsz ide? - zúdította rá kérdéseit, miközben segített neki felállni.
-Szia! Az én nevem Nohala. És Indiából jövök...
-Várj! Ha te Indiából jössz, hogy értem azt, amit mondasz? Én spanyol vagyok.
Nem volt sok idejük ezen gondolkodni, mert egy harmadik lány pottyant közéjük.
-Áááúú...! Hé...! Ez fájt! - panaszkodott.
Nohala és Rosita először egymásra nézett, majd a jövevényre.
-Helló! - szólította meg Rosita -, én Rosita vagyok!
-Aha...! Helló! Én meg Britanny!
-Én meg Nohala.
-Hol vagyok? - nézett körül most először Britanny.
-Mi sem tudjuk! - mondta Nohala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése